„A békákat nem szokták megkérdezni a mocsár lecsapolásakor”
2012.12.14. 00:00 - m. g.

Dr. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektorának felszólalása a Miérthallgatók Hallgatói Fórumán, 2012. december 10-én

szabogabor_121210.jpg(Szeged24 - Bozsó Krisztián)

"Ha az egyetem stratégiájáról van szó, nem tehetem meg azt, hogy nem szólok hozzá…A kérdés az, hogy milyen stratégiával készülünk. Ha megengedik, én egy kicsit visszamennék a dolgok elejére.

Stratégiát akkor lehet készíteni, ha a helyzet ismert. A Magyar Rektori Konferencia első mondatát idézném, amely azt mondja: az egyik nagy baj az intézmények életében, hogy a közeljövőjük is kiszámíthatatlanná válik. Akkor mit mondjon azoknak a fiataloknak, akik nem tudják, hova jelentkezzenek, mert egymásnak ellentmondó híreket olvasnak decemberben?

De ugyanilyen nehéz az intézmény vezetésének is, hiszen elindultunk egy stratégián, amely bizonyos értelemben egy népmeséhez hasonlít: amikor a griffmadárnak elfogy a tápláléka, és először a bal kezünket, aztán a bal lábunkat adjuk oda tápláléknak, hogy átérjünk a túlsó partra, de ott legalább tudjuk, hogy a griffmadár a túlsó part felé repül. A túlsó part megvan, csak lehet, hogy nem érjük el. Ez minden stratégiának közös sajátsága.

 Az első probléma ezzel kapcsolatban, hogy a kiszámíthatatlanul változó feltételekhez nem tudunk alkalmazkodni. Ennek a kiszámíthatatlanságnak oka a 800 millió forint körüli elvonás november-decemberben. Eleve nem vagyok forradalmár alkat, attól, hogy bujtó hatású beszédet mondjak, az is visszatart, hogy ismerem a tényeket. Tudjuk, azt, hogy az ország nagyon rossz helyzetben van. Tudjuk azt, hogy a felsőoktatásra sem fog annyi jutni, mint tavaly. Nincs rendben, de ez tény.

Csakhogy, ha ez megpróbáljuk úgy kezelni, hogy a körülményekre tudjunk reagálni, akkor sokkal többet tehetnénk. És ha együtt tehetnénk, - ez alatt azt értem, ismét a Magyar Rektori Konferencia állásfoglalására utalva -: ha konzultáció lenne, ha megkérdeznének bennünket arról, mit lehet megcsinálni és mit nem, akkor valószínűleg tudnánk stratégiát kidolgozni.

Amit én ezen a helyen a kormányzattól kérek, az, hogy legyen a dolog kiszámítható és vonjanak be bennünket partnernek. Én már nagyon sokszor hallottam azt a tipikus dumát, hogy a békákat nem szokták megkérdezni a mocsár lecsapolásakor, de aki minket békának néz, az jöjjön ide és nézzen a szemembe!"

Bennünket különös felelősség terhel

"… bennünket különös felelősség terhel, mert a Szegedi Tudományegyetem valóban a magyar felsőoktatás egyik zászlóshajója. Ez szlogennek is hangozhat, de nem az: tények, számok támasztják alá. Ezért amikor mi bármilyen stratégiát tervezünk, onnan kell kiindulni, hogy azt szeretnénk-e: a Szegedi Tudományegyetem ilyen maradjon, egy nemzetközileg jegyzett kutatóegyetem.

Mi ezt szeretnénk, és ez elég nehézzé teszi döntéseinket. Most tiltakozunk – ki-ki a maga módján-, de nyilván, egy egyetemi vezető mást tehet. Bármely kolléga hangján is meglátszik, hogy elvesztette láncait, de a rektorok kevésbé szokták magukat odaláncolni – bár, az éhségsztrájk bizonyosan ránk férne.

De megvannak azok a határok, amiket az ember egyetemi vezetőként megtehet, hiszen meg kell próbálni a kormányzattal párbeszédben maradni. Én azt gondolom, még most is van megoldás, hogyha meghallgatják, amit mondani tudunk.

Nagyon fontosnak tartom azt is leszögezni, hogy sem én, sem a rektor társaim nem azon dolgozunk, hogy a magyar felsőoktatásban minden maradjon úgy, ahogy van. Nem arról van szó, hogy mi begyöpösödött kiskirályok vagyunk, akik a saját szemétdombunkon kívánunk kapirgálni, és ennek a szemétdombnak a háborítatlanságát próbáljuk védeni. Mi kaphatóak vagyunk arra, ami a magyar felsőoktatás minőségét javítja, de a minőségen van a hangsúly."

A Szegedi Tudományegyetem minőségi egyetem kíván maradni

„Ha annak idején nem a szocializmusba születek, valószínűleg nem lett volna belőlem diplomás ember, mert apám nyugdíjas volt, anyám háztartásbeli: biztos, hogy nem tudtam volna fedezni a taníttatásom költségeit. A dolog ebből a szempontból teljesen egyértelmű és világos.

De ez a rendszer a hitelfelvétellel kapcsolatban nagyon más kultúrával rendelkezik. Épp a jómódúak mondhatják azt a Diákhitel 2-ről, hogy „ez egy jó hitel”. Persze, hogy jó hitel, mert mutassanak olyat, aminek 2% a kamata, és vizsgálatok nélkül adják. Ha nekem most ilyen hitelt adnak a bankban, odaadom a mikrofonomat és indulok felvenni. De ha egy nehéz helyzetben lévő családtól – aki azon gondolkodik, továbbtanulhat-e a gyerek - megkérdezzük, tudna-e neki segíteni, ha a hitelt felveszi, és a pályakezdéskor nehézségei támadnak a törlesztéssel, akkor valószínűleg „nem” lesz a válasz. Megjegyzem, a számok is emellett szólnak.

Ismereteim szerint a Diákhitel 2-re – amiből kifejezetten a tanulást lehet finanszírozni - összesen ötezer egynéhányszázan jelentkeztek, decemberig 4300-an vették fel. Sokkal többet vártak ennél.

Egyelőre úgy látom, a piac is azt mutatja: nincs meg az a vonzó hatása, amit tőle vártak. Ilyenkor kell a stratégián változtatni. Az biztos, hogy amíg lehet, a Szegedi Tudományegyetem minőségi egyetem kíván maradni.”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mierthallgatok.blog.hu/api/trackback/id/tr674982100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.